Töprenkedés

  Jó, hogy van ez a blog, mert mikor nincs kivel beszélgessek, csak leírom, ami éppen átmegy a fejemen. Igaz, hogy a külalakja nem egyedi, csak kiválasztottam egyet a meglevő minták közül. De így is nagyon tetszik, ez a piros és ez a rózsaszín. Azt hiszem, pont ilyen vagyok. Ezt vállalom. Piros és rózsaszín, együtt. Megbolondítva egy kis feketével. Sárának van egy ilyen színkombinációjú kardigánja, odavagyok érte.
  Most azon gondolkoztam, hogy milyen sokáig, és még most is néha, olyan voltam, hogy nem mertem kimondani, mi az ami tetszik, és mi az ami nem. Mint az "Oltári nő"-ben Róbert Juliska, mikor nem tudta eldönteni, hogyan szereti a tojást: főve, sütve, rántva stb. Mindig az aktuális vőlegény ízlését vette át. Megvártam, míg a másik nyilatkozik, aztán azt mondtam, á, nekem is pont az a véleményem. Hogy nehogy kilógjak a sorból. Megfigyeltem, milyen zenét kedvelnek azok az emberek, akiknek a barátja akartam lenni, és láss csodát, hát nekem is pont az tetszett. Mintha nekem nem lenne fülem, szemem, magamhoz való eszem... Borzasztó, hogy még most is úgy gondolom néha, hogy az én meglátásom nem lehet olyan jó, mint másé...