elhatároztam, hogy nem írok többet, és ki is bírtam, hogy egy egész éjszakán át ne írjak...
Kibírnám tovább is, de el kell mondjam, hogy megnéztem az este a Frei Dossziét, örülök, hogy végre volt, mert annyira ritkán van, meg sokszor nem is a legérdekesebb, legalábbis számomra, de most az volt, nagyon is. Az országunk jelenlegi helyzetéről volt szó, gazdasági, művészeti, hangulati meg mindenféle elképzelhető szempontból megvilágítva. Rengeteg szakértőt megkérdeztek, hogy ők miben látják a kiútat abból a patthelyzetből, amibe kerültünk. Ugye, az van, hogy létezik két nagy párt, fele-fele arány támogatottsággal a háta mögött, és mindenki arrafele húzza az ország szekerét, amerre gondolja, kb. úgy, ahogy a La Fontaine mesében a két állatka, nem jut eszembe a nevük most (talán a csuka meg a rák?...) Aztán szépen egyhelyben ücsörgünk már vagy több mint tíz éve, miközben a hozzánk hasonló országok, például Észtország már rég elhúzott mellettünk. Na, sok minden szóba került, de a legjobban az javaslat tetszett,
hogy kellene egy
tisztán szakértői kormányt létrehozni, de nem magyarokból, hanem külföldiekből, például meg lehetne hívni Clintont (úgysincs most más dolga), meg Soros Györgyöt fel kellene kérni pénzügyminiszterségre, ilyesmi. Az az érdekes, hogy mi sokat
beszélünk erről T.-vel, és ő már rég mondta ugyanezt... Azt hiszem, el kellene menjünk valahova
szakértőnek.
Úgyse nagyon tudom, mit kezdjek hosszú távon magammal...
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
2 comments:
Izgalmas, érdekes lehetőség .. (még Plátóntól az Állam c. könyve is eszembe jutott).. mondjuk amikor a kabinet létszámának csökkentését nem bírják megszavazni vezetőink, esélytelen, hogy kiadják a kezükből a hatalomnak akárcsak egy kis százalékát is; utópia. (Különösen hátszőrfelállító, hogy a Zorbántól hallottam először a "szakértői kormány" kifejezést.. így elnarancssárgítani egy tűrhető fogalmat! Szerintem egy kívánságteljesítő aranyhalakból és tündérekből álló kormány is megoldást jelentene)
Azért elég szomorú, hogy nem nagyon látszik kiút ebből a helyzetből. Én nem vagyok nagyon pesszimista alkat (nincs érzékem hozzá :)), de tényleg olyan tehetetlenség-érzésem van. Pedig lehetett volna változás, mert annak idején a Bokros-csomag megteremtette volna a fejlődés alapjait (mindenki szidta szegényt, pedig nagy szükség volt az intézkedéseire, őszinte csodálója vagyok), meg úgy is tűnt 2000-ig, hogy sínen vagyunk, de aztán csoda tudja, mi lett. Valami nagyon elromlott. S nem nagyon lesz kiút, míg ezek ott fenn össze nem fognak, aminek azért nagyon icipici esélye sincs. Talán, ha új politikus-generáció kerülne a helyükre, de azt én már nem érem meg...:) Persze, nem panaszkodom, mindenünk megvan, ha csak a saját életünket nézem, de ez a depresszió, széthúzás, irigykedés stb. azért érezhetően jelen van a tágabb társadalomban. S állítólag vannak olyan helyek, ahol nem így van.
Post a Comment