Tegnap végülis elmentünk a könyvtárba, mert esős idő volt, és sajnáltam T.-t, hogy egy perc nyugta nincs ennyi nőszemélytől. Jó volt nagyon, ma is szerettek volna menni. Mindhárman most már hivatalosan a Pápa Városi Könyvtár olvasói lettek. Van saját olvasókártyájuk. A sajátomat mindig elveszítem, nem tudom, mi lesz most, hogy már négyre kell vigyázzak. Igaz, kissé nehezen tudták kiválasztani, milyen könyveket hozzunk
haza, csak rohangáltak egyik polctól a másikig, de aztán volt türelmük kivárni, hogy én is válasszak magamnak, és végül egy zsáknyi olvasnivalóval átballagtunk a parkba. A vízes padon üldögélve szinte egész Aladdint-t elolvastam nekik... Olyan jó hangulata volt az egésznek, hogy csak na. Aztán láttunk egy csigát, meg is mentettük gyorsan az életét, meg
egy meztelen csigát is,
de annak már nem mentettük meg az életét, csak sok szerencsét kívántunk neki.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment