Friday, June 29, 2007
Kissé
szomorú vagyok, mert elrepedt és kicsorbult a kávésbögrém, és tudom, hogy másból is lehet inni, de én akkor is szerettem ezt a bögrét, és a kávézás már soha nem lesz ugyanolyan nélküle. Pedig én nem ragaszkodom amúgy a tárgyakhoz, szívesen kölcsön meg örökbe is odaadok mindenkinek ezt-azt, de na, úgy látszik ehhez a bögréhez már odanőtt a szívem. Még sóhajtozok egy sort, aztán megpróbálok megszelídíteni egy másik bögrét. És ha valamikor, valaki - aki szeret engem, meg minden - valahol lát egy ugyanilyet, kunyerálja el, vagy vegye meg nekem...
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
6 comments:
Pontosan ugy ereztem magam, mintha az egyik sajat bejegyzesemet olvastam volna, egy evekkel ezelottit. Kar, hogy mar nincs meg, ugyanis azt a blogot mar letoroltem.Nekem is rossz volt, amikor a kedvenc bogrem fule letort :( Azota volt egy csomo mas persze, de az nem ugyanaz.
Legalább valaki megért engem is ezen a világon...
The Naplopó bögréje
de rég volt... nekem mioritikus csészéim vannak, nagyon élvezem az ízüket.
PS: mostmar meg kell tanuljunk mi is nemetul? usse a te koved ;)
Elnézést a műveletlenségemért, de mi az a mioritikus csésze?
Ja, Kiddos, ne fáradj, félig-meddig leesett. Még megvárom a másik felét is :)
Mégse értem.
Post a Comment