Nem tudom,

  más hogy van vele, de én nagyon összevissza olvasok. Nem úgy, mint egy normális ember, aki vesz egy könyvet, aztán szépen elolvassa az elejétől a végéig. Én erre képtelen lennék. Én veszek egy könyvet, olvasok valamennyit belőle, aztán veszek egy másikat, abból is, aztán vissza az elsőhöz, aztán veszek egy harmadikat és így tovább. Ez elég borzasztó, nem? Ki tudja, milyen rejtett okai vannak... Például most a következőket olvasom: Egy polgár vallomásai (Márai Sándor), ez van a játszóteres hátizsákomban. A párnám mellett van az "Időomlás" (K. Vonnegut). A számítógép mellett van a József Attila kötet. Ráadásul elővettem Jane Austentől a "Büszkeség és balítélet"-et, pedig már ötvenszer olvastam, de ez a könyv olyan nekem, amit bármikor elő lehet venni, akkor is, ha örülök, akkor is, ha szomorkodok. Aztán mi még van...A gyerekeknek felolvasottakat nem említem, bár azok is szórakoztatnak. Nem jut eszembe más most, pedig még van itt-ott elővéve ez-az. Régen megvolt az  a rossz szokásom, hogy evés közben is olvastam, de erről már leszoktam, már csak azért is, hogy ne mutassak rossz példát. Ja, két napja elővettem Bara Z.-Szabó K. "Gazdasági rendszerek, országok, intéznények, rendszerek-bevezetés az összehasonlító gazdaságtanba" c. könyvét is. Azért ez már több a soknál :)