A tizenévesekről

Erről még nem írtam. Én szeretem őket. Olyan édesek a tüsi, zselés hajukkal, a lógó, szakadt ruháikkal. Ahogy utánozzák egymást, vagy ahogy próbálnak egyediek lenni. Meg olyan kis esetlenek, máskor meg nagyon is ügyesek, mikor elzúgnak mellettem a gördeszkájukkal. Vagy amikor nem tudják eldönteni, hogy sziával vagy csókolommal köszönjenek. DE. Van néhány suhanc, aki ideszokott a házunk elé (lakik itt két lány...), és egész áldott nap itt ülnek. Megállás nélkül cigiznek, várják a lányokat, és csak ülnek. Meg rendezgetik a hajukat.Nem tudom, ez lenne az az élettani lustaság, ami ebben a korszakban rátör a gyerekekre, ahogy Vekerdy mondja? Aztán a lányok. Már nem tudom eldönteni, ki kivel jár, mert mindenféle variációban láttam már őket. Hol egyik, hol másik srácot szédítik. Kellene valami értelmes elfoglaltságot találni nekik. Legalább a csikkeket szednék össze maguk után.