Emlékszem,

  úgy a nyolcvanas években volt egy reklám a tévében, nem tudom már, mit akartak eladni, de a története az úgy volt, hogy jön lefele a lépcsőn egy nő, és egy tinigyerek jön szemben és csókolommal köszön neki a szemtelenje. És akkor kezd összedőlni az egész épület, merthogy ez annyira rosszul esik a hölgynek. Hát fölöttem nem dőlt össze az épület ma a tanárnál, pedig két suhanc is lecsókolomozott, egy mikor mentem és egy mikor jöttem. Ez van. Említésre sem méltó :(
  Aztán a tanárom azt tanácsolta, próbáljam a lelki oldaláról megközelíteni ezt az egész nyelvtanulást. Szóval, most ezen igyekszem elmélkedni és elmeditálni, hátha akkor jobban fog menni :)