Ma annyira

lusták voltunk, hogy a gyerekek délután fél kettőkor még pizsamában voltak, fél tizenkettőkor reggeliztünk, és bár már reggel el akartunk, - jobban mondva csak én akartam - menni a tihanyi levendulafesztiválra, végül csak délután négy órakor indultunk el. Semmi okunk dicsekvésre, csak azért írom le, ha valaki netán még így járna valamikor, ne legyen kisebbségi érzése emiatt. El is értünk a fesztivál legvégére, és vetem magamnak egy pici csokor levendulát, nagyon jó az illata. Aztán lementünk egy kis falu strandjára, a képek ott készültek. Hazafelé jövet mondja T., hogy ő lusta megnézni a térképet, majd az intuíciója hazavezet minket. Nohiszen, jobb lett volna az én intuíciómra bízni magunkat, mert bár a tájékozódási képességem tényleg katasztrófális, de az intuícióm, AZ rendben van. Jót kacskaringóztunk na, de nem bántuk annyira, mert annyira szép volt a táj.