Ez egy olyan post, ami idegesítő lesz a kíváncsiaknak, mert nem tudok és nem is szeretnék konkretizálni, nagyrészt azért, mert tényleg magam sem tudom, mi bajom...Most olyan vagyok, mint Vuk a mesében. "Kicsi vagyok, éhes vagyok, segítsetek Vuknak, a kisrókának...." Nem tudom, lesz-e elég erőm, elég szeretetem és bátorságom a jövőben körvonalazódó dolgokhoz. Öcsémnek üzenem, hogy nem arról van szó, amire most gondol, mert arra nem is merek gondolni :) Struccpolitika, ugye...
Pedig jó lenne, ha lenne, mert nem lehet elmenekülni, meg nem is akarok, csak most, ebben a szent pillanatban megrémültem. Na. Így sokkal jobb, hogy elmondhattam. Nehéz, amikor az embernek nincs éppenséggel adott
pillanatban 7 évesnél
idősebb bizalmasa kéznél.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
2 comments:
Viszont haladó krimiolvasóknak minden ködös duma egy megoldandó rejtély!
Erről jut eszembe, hogy állítólag ma este lesz valami krimi-felolvasós éjszaka (Budapesten és Sopronban)...
Post a Comment