Egyre-másra

gyártom itt a pósztokat, úgy látszik, sok szorult belém a net-szünet miatt, amúgy a való életben nem is vagyok beszédes egyáltalán. De tényleg. Csak ha van,kivel és van, mit...De még akkor se mindig.
Na, hát csak azon gondolkoztam ( és ezzel spanyol viaszt találok fel már megint, illetve nyitott kapukat döngetek, meg minden) hogy : 1. Jó, ha az ember szabad tud lenni mindentől és mindenkitől, mert akkor a jókedve és a boldogsága nem függ senkitől és semmitől. Ez nem jelenti azt, hogy nem szereti szíve minden szeretetével a többieket. Csak nem függ tőlük. 2. Ha az ember nem elégedett és boldog a kicsi lakásban, nem lesz elégedett és boldog a nagyobban sem, meg seholsem, mert a kettőnek semmi köze egymáshoz. 3. Ha az ember olyan szerencsés, hogy kicsi gyerekei vannak, és sok vasalnivalója, meg minden, akkor ne sóhajtozzon, hogy sok a dolga, s hogy jaj, három gyerek mellett semmire sincs ideje, mert ez nem igaz. Az embernek mindenre van ideje, ami neki fontos. S ha valaki azt mondja, hogy nincs ideje találkozni velem, s meginni velem valamit, akkor tulajdonképpen azt mondja , hogy nem akarja.
Ezek voltak a mai napi márta-bölcsességek. Most már tényleg nem írok többet, már csak azért sem, mert mennem kell takarítani ...