Ezt el kell mondjam,

bár biztos szerénytelenségnek fog tünni, de most az leszek. Azzal kezdődött, hogy vasárnap a gyüliben voltunk délelőtt, mint általában, de kivételesen elég szörnyű volt. Megmondom miért. Valahogy a gyerekek nagyon-nagyon hangosak voltak. És valahogy a szüleik nem nagyon törődtek ezzel. Tényleg annyira zavaró volt, hogy szegény Boci (ő a lelkészünk) végigordíbálta a prédikációt, és még ugyis alig hallottunk valamit. Tiszta bolondokháza volt. Na, hát nem azért mondom, mert rajtam is átment egy rend víz, hogy legalább az én gyerkőceim legyenek illedelmesek. Valamennyire sikerült. Ma kaptam egy levelet ezzel kapcsolatban egyik angol hölgytől, aki néha szokott jönni, hogy milyen szépen nevelem a gyerekeket, és hogy az én "humble attitude"-öm, meg a "gentle spirit"-em milyen szép példa mindenkinek. Hát mit mondjak, nagyon jól esett, amit írt, mert én most egyáltalán nem ilyennek látom magam. Sőt. Ajajaj. Példának példa, de inkább elrettentő.De hogy ennek ellenére kaptam ezt a néhány jó szót. Már megint könnyező pálma szindrómám van. Szóljon már rám valaki, hogy hagyjam abba.