ahonnan már haza is jöttünk, mert hazakergetett az eső, na , amikor mentünk a következő diskurálást hallom a hátsó ülésről: Mikor nagyok leszünk, anya akkor már öreg lesz (tulajdonképpen azt mondták, hogy öreg leszek ÉS meghalok, de ezt meg se hallottam :)), és muszáj lesz elköltözzünk otthonról és férjhez menjünk. Majd veszünk egy emeletes házat, anya, drága egy emeletes ház? Drágább mint 1500 forint? Na, akkor nem veszünk, hanem átköltözünk ide a szomszédba, én az ötösbe, Anna a hatosba és te, Enikő a hetesbe. Aztán születik majd egy-egy gyerekünk, az elég lesz, és átmegyünk egymáshoz vendégségbe. Jaj, Sára, én nem megyek férjhez, csak ha te ott leszel a szomszédban.
Hát ekkor odaértünk úticélunkhoz, nem tudtam meg több részletet a csodálatos fjucsörről, ami számomra ugyan annyira nem rózsás, mert öreg leszek meg minden. Még csak annyit, hogy Sára vagy zongorista, vagy tanítónéni vagy pedig fagyis néni lesz. De Anna biztos, hogy fagyis néni lesz.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
5 comments:
jajj de jót kacagtam:)) Mármint nem azon a részen, hogy te öreg leszel, hanem a többin.
Igen, csupa móka és nevetés az élet, engem meg már el is temetnek :( Amúgy is nehéz dolog ez a halál-téma, de örülök, hogy legalább ők könnyen veszik, természetesen és lazán, ahogy nekem is kellene. Van mit tanuljak tőlük, de akkor is, sejhaj, egyszer csak én már nem leszek, ők meg szomszédok lesznek és fagyisnénik, és a só folytatódik tovább, és nem lesz ki blogot írjon nektek:)
:)) :D
Ne búsúlj, úgy látom lélekben fiatal maradsz. :)
... s hol van az még amiről szó volt...
talán akkor már nem is lesz szükségünk blogokra...
Ilyen joban vagytok a szomszédokkal?:) A fagyisnéni hivatást csak javasolni tudom, őket én is szeretem.
Post a Comment