Mondtam már,

hogy kulturális beilleszkedésben szenvedek? Nem vagyok én ebbe a világba való, márcsak azért sem, mert én mindenből olyan lelkiismereti kérdést csinálok, hogy az őrület, sokkal keményebbnek kell lenni a mai világban, meg minden. Azért, mert tudjátok hogy miért? Mert nekem rosszul esik visszautasítani, ha valamelyik szomszédom vagy ismerősöm különböző szépségápolási, meg bió-terméket, meg szilikonos edényt, meg olyan shrekkes uzsonnásdobozt, amely jobbra-balra forgatva változtatja a színét, meg még ezt-azt akar velem amúgy nagyon szép, színes katalógus alapján megvásároltatni. Merthogy tudom, hogy élnie kell valamiből, de nekem meg nem kell az a valami. Így is épp elég himmi-hummi van már felhalmozva ebben a lakásban. Én a hiper-szuperekben is elkerülöm a kóstoltató asztalkákat, mert akkor meg rosszul érzem magam, ha nem veszek az adott termékből. Ilyen is kell legyen valaki ezen a világon, de miért éppen én?!