"... van-e egyáltalán barátság? Most nem arra az alkalmi örvendezésre gondolok, mellyel két ember megörül egymásnak, mert találkoztak, mert életük egyik szakában bizonyos kérdésekről egyformán gondolkoznak, mert hasonló az ízlésük, megegyeznek kedvteléseik. Ez mind nem barátság. Néha már azt hiszem, ez a legerősebb kapcsolat az életben ... talán ezért ilyen ritka. S mi van az alján? Rokonszenv? Üres, hideg szó, tartalma nem lehet elég erős ahhoz, hogy két ember kiálljon egymásért, csak rokonszenvből.Talán valami más?...
Az ember úgy képzeli, hogy a barátság szolgálat. Mint a szerelmes, úgy a barát sem vár jutalmat érzéseiért. Nem akar ellenszolgálatokat, nem látja valószínütlen lénynek azt, akit barátjául választott, ismeri hibáit, s így vállalja, minden következménnyel. Ez lenne az eszmény." (Márai Sándor - A gyertyák csonkig égnek)
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
11 comments:
nagyon jó ez a könyv, nekünk is nagyon tetszett.
akkor mi a baratsag?
mert en mar minden eszmenybol kiabrandulok es ... no comment :)
s csak akkor tudja meg az ember, hogy mi a baratsag ha csonkig egnek a gyertyak??
s mi van ha nincs gyertya, nincs gyujtas, nincs kanoc, csak van a van?
És mi van, ha van a semmi?
Én azt mondom magamnak, hogy lehet, hogy nincs részem eszményi barátságban ( bár még lehet, hogy lesz !), de az ember örüljön annak, amije van, aztán kész. Így is több van, mint amit megérdemlek.
Azt hiszem. Tehát, köszönöm a barátságotokat nektek is, akik ide-idelátogattok, kommentelgettek. Sokkal többet jelent nekem, mint azt hiszitek. Sokkal, de sokkal többet.
És még azt akarom mondani, aztán tényleg megyek aludni, hogy azért nincs részem eszményi barátságban, mert önző vagyok. Igenis várok valamit cserébe. Azt, hogy ő is szeressen és akarjon a barátom lenni. Lehet, hogy akkor leszek eszményi barát, amikor ezt már nem várom el.
Nincs idom kommentelni (meg ekezetem sincs), de erre a temara muszaj, ugyhogy igyekszek rapid lenni. Eloszor is, a Gyertyak csonkig egnek azert nem tetszik, mert ha jol emlekszem (es ezert nem szivesen veszem a kezembe a konyvet), az ex-baratok "parbeszedenek" 90%-a az egyik fel monologja. Nos, az ilyen szintu verbalis autoerotikat gyulolom a vilagon az egyik legeslegjobban. Parbeszelniuk kellett volna. Vagy a hudebolcs hapsinak kiugyeskedni a kommunikaciot. Persze, biztos okos, es mindent tud, de akkor is. A szepseg lehet, hogy maganyban szuletik, de az igazsaghoz vita kell. Az onmagaba fordulo diskurzus senkit se juttat tul a sajat korlatain. (Vigyazat.. ez a gondolatvezetesem is szepen magaba fordulni latszik)
Szoval lehet hogy szepecske a konyv, de a gondolatait emiatt egyenkent kell izekre szedni, egyben vegigolvasni meg valoszinuleg nem fogom meg egyszer a hatbozongas miatt. Mindegy. Mas.
- Marta utolso megjegyzeset se erzem jonak, szerintem ket onzo ember kozott is lehet eszmenyi baratsag (nem tudom, hogy lehet-e egyaltalan, de ha igen, akkor koztuk is); aki tokeletesen onzetlen, annak nincs szuksege a masikra (ez inkabb anyai szeretet lenne, ahol az anya nem var el semmit, es nem baratsag). Szoval ha van baratsag, akkor az eppen onzo emberek kozott van, akik oromuket lelik egymasban.
- Arisztotelesz nyoman meg ket dolog ugrik be. Az elso, hogy a jo baratsag (nem eszmenyi) egyfajta versenges, ahol a felek igyekeznek tultenni egymason jotetemenyeikben. A masik, ami szinten Arisztotelesz otlete, hogy erenyek szempontjabol (nem kepessegek, erenyek) a ket barat kozul mindenben az egyik fel fele kell huznia (Tehat vagy azonosak erkolcsileg, vagy az egyik minden aprosagaban erenyesebb a masiknal).
- Bocsanat. Ha lesz meg idom (meg lesznek velemenyek), majd jobban hozzasimulok a temahoz.. elolvasom a velemenyeket, atbogaraszom az idezetet, es tomoritek egy intelligens velemenyt hat mondatba.. ez utobbira kulonosen nem volt idom, ezert is lettem terjengos.
http://youtube.com/watch?v=9oxTy7KIAaA
Márti, nézd meg ezt!!!:D
Én Márai-féle eszményiségre gondoltam...Ami szerintem nem létezik. Szépek nagyon az ilyen idézetek, de igazi önzetlenséget még tényleg csak a gyerkőceimmel szemben fedeztem fel magamban. Tőletek pedig, akik ilyen-olyan szinten barátaim vagytok, elvárom, hogy : viszontszeressetek, kommenteljetek, provokáljatok, vitázzatok velem, csodáljatok, becsüljetek, szobrot állítsatok, szobromat ledöntsétek. Csak viccelek persze, de nem egészen. Szóval, ne legyek közömbös.
Liv, könnypotyog...:)
ugye? :D
Csak arra a gondolatodról jutott eszembe, hogy "aki tökéletesen önzetlen, annak nincs szüksége a másikra"... Van olyan is, hogy azért van szükségünk a másikra, mert szükségünk van arra, hogy szükségük legyen ránk. De ez már nagyon-nagyon messze van a barátság témától.
Post a Comment