Kiddossal merengtünk a "megszeretni" szó jelentésén, és annyira jót írt, hogy megharagszik, nem haragszik, ideírom: "nem akarja, nem érdekli... számít? :)
hiszen a csoda ott van a "megszerettem"-ben. attól a pillanattol már életed egyik pótolhatatlan puzzle darabjává lesz. s ha valaki el akarja venni toled... "belehalnál". ugye? :)" Ezt arra a gondolatomra válaszolta, hogy én néha megszeretek olyat is, aki nem akarja, vagy nem érdekli. Polcz Alainenek van egy könyve "Kit szerettem? Mit szerettem?" címmel. Nagyon szeretem az írásait és őt magát is. Egyik példaképem. Először akkor hallottam róla, mikor a Bartók Rádióban olvasta fel részletekben az "Asszony a fronton" c. önéletrajzi könyvét. Ő alapította meg a Hospice-t Magyarországon. Na, mindegy, szóval ő írta le egy egész könyvben, hogy kit és mit szeretett meg élete során. De még olyanokat is leírt, hogy milyen ételt meg ilyesmit...Nem tudom, megszeretni valakit egy pillanat műve vagy ellenkezőleg, egy hosszú folyamat. Én nagyon hamar meg tudok szeretni valakit. Néha nem kell hozzá más, csak egy mosoly, egy jó szó. Vagy egy komment :) Vagy egy kis kedves pimaszkodás. Vagy mittudomén. Gyerekkoromban egyszer nagyon megszerettem a parkban az egyik fa tövében levő kis hajtásokat. Naponta gondoztam és öntöztem őket. Suliból hazajövet integettem nekik (jó, még csak 7 éves voltam, na :)) Aztán később a kutyánkat, Pandát szerettem meg annyira, hogy inkább nem mentem volna el nyaralni, csakhogy vele maradhassak. Amúgy is olyan gyerek voltam, aki mindenféle állatot szeretett hazavinni, vagy legalábbis titkos kaját hordtam a különféle kóbor ebeknek.
Aztán, mikor T.-vel összegabalyítottuk az életünket, az is egy csoda volt, mert én őt egy ideig nagyon nem kedveltem, mondogattam is mindenkinek, aztán mégis és örökre... Ha valaki szántszándékkal igazgatja ezeket a szálakat, akkor nagyon nagy humorral teszi...
De a "megszeretni" érzést talán leginkább akkor éltem át, mikor Anna megszületett, és behozták hozzám azt a kis ráncos, fura kis síró csomagot, én meg csak néztem, és teljesen elborított a "megszeretés"...
Nem kerek még bennem ez a téma, majd még írok róla, ha már vagy nyolcvan éves leszek. Bocs a seeleje-sevége post-ért, mondtam, hogy ködös lesz...
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
9 comments:
nem kodos, nekem vilagos :)
s nem baj, nem haragszom. En, Tudos Klara-t elvezem, pedig alig olvastam tole, de szerintem o is jokat ir. Alaine viszont profibb nekem, pedig meg nem is olvastam, de erzem :)
Jah, nagy humorral teszi.. errol mindig a csecsemohalandosag jut eszeme, az is egy kabare. Meg akartalak feddni, hogy tul sokszor kersz bocsanatot a postokban (mintha bunoznel), de rajottem, hogy mar megint hulye vagyok.. szamomra egyedul az kodos, hogy miert kodos:) Meg ha egy metaforarendszerbe ontotted volna az allatokhoz valo kotodeseid.. akkor talan.. de igy nem is. Mit is akartam meg irni.. hmm. .. azt, hogy Albion a kodos.. meg azt is, hogy nem halnek bele.
Miisvan a csecsemőhalandósággal? Na, mindegy. Kösz a feddést. A szívemre veszem. Elolvasva tényleg nem ködös, letisztult írás közben. Ha nem halnál bele, jó neked. Van, aki igen.
szerintem is nagyon vilagos... es erdekes tema...csak meg gondolkoznom kell rajta hogy hogy is van ez... bennem
Polcz Alaine pedig tenyleg nagyon jo, megvan neked ez a Kit szerettem? Mit szerettem ? is?
Azt hittem, hogy megvan, de nincs is, fogalmam nincs, hol olvastam. Vagy megvolt, aztán kölcsönadtam, de nem tudom, kinek. Mindjárt visszük postára a neked szánt levelet :) Megírnád az irányítószámot? :)
megszeretni... igen, az nálam is egy-egy pillanat. Egy csoda.
De a varázs megkopik idővel. Nálam, legalábbis.
Hogyan legyen újra megszeretni? Hogyan lehet kitartóan szeretni?
Hogyan lehet szeretni, ha kiürül a tartály?
Krisz, légy nyugodt, nálam is megkopik, kiürül, elfogy, meg minden. Nincs nálam a bölcsek köve, nem tudom, hogyan újra és kitartóan... Ha mégis működik, az sokszor csak az "amazing grace" vagy nemtudommi. Vagy néha csak nézem meg hallgatom a hétköznapi sejhajokat meg morcokat, meg más is az enyémet, aztán eldöntöm, hogy nagyvonalúan ezek mögé nézek. Nem tudom, nem tudom. Azért vagyunk ezen a világon, hogy ilyeneken tipródjunk, meg minden...
Nagyon tetszik ez a szösszenet. Egyik kedvenc idézetem József Attilának az a mondata, amit kiírtál blogcímnek. A megszeretés miatt tetszik. Aztán valaki megszólt, hogy ott van a "ha" szócska és önzőnek nevezett. Most döbbentem rá, hogy a megszeretés a lényeg és hogy mennyire nem volt igaza, mert az nem mindig csak úgy jön. Lehet benne "ha" is, és ez így jó. Szóval, köszönöm!
Ha belegondolsz, Jézusnak is voltak "kedvencei", bár tudjuk, hogy Ő mindenkit szeret. De mintha Jánost, és Márta-Mária plusz Lázárt kicsit jobban megszerette volna. Ez olyan természetes dolog, hogy van, akit kiválasztunk.
Post a Comment