Thursday, June 21, 2007
Valaki
rossz helyre rakta a szobánkon az ajtót. Azért, mert én az elmúlt két napban számtalanszor bevágtam a legkisebb lábujjamat, és most már katasztrófálisan néz ki. Mármint a lábujjam. Képet nem teszek fel róla. Már csak bicegve és enyhén jajongva tudok járni. Cipőt már nem is tudok felvenni. Hát ilyenekkel szórakoztatom a családom.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
4 comments:
Már azt hittem, megint az ajtót vágtad be. Vagy az jobb lett volna?
Józsi
Huh Márta, hát vigyázz magadra, a családodnak még szüksége van rád! (egoista módon most örülök, hogy azért írni még tudsz)
A labujj jegyzeteim szerint foleg hajadon holgyeknel fontos, mindenfele tancok miatt.. persze ez nem azt jelenti, hogy szuksegkeppen kell torekedni a lesantulasra.
Józsi, képzeld, már kezdek leszokni az ajtócsapkodásról. Arról már le is szoktam, hogy elrohanok itthonról, ha van valami sejhaj, és ha arról leszoktam, akkor erről is le fogok :)
Post a Comment