A papucsférj az az ember, akinek otthon keveset szabad, de amit szabad, azt muszáj.
Belegondoltál már, milyen lenne a világ férfiak nélkül? Nem lenne bűnözés és egy csomó boldog, kövér nő szaladgálna az utakon. (Marion Smith)
A statisztikák azt mutatják, hogy a nős férfiak tovább élnek, mint a nőtlenek, de sokkal jobban kívánják a halált. (David S. Goldberg)
Ha egy férfi ok nélkül ajándékot visz a feleségének, annak oka van. (Molly McGee)
Imádok a semmiről beszélgetni. Ez az egyetlen téma, amit kicsit ismerek. (Oscar Wilde)
Az ideális férj az, aki nem iszik, nem dohányzik, nem veszekszik és nem létezik. (Brigitte Bardot)
- Winston, ha az Ön felesége lennék, mérget öntenék a kávéjába!
- Nancy, ha az Ön férje lennék, meg is innám azt!
(beszélgetés Nancy Astor és Winston Churchill között)
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
12 comments:
Annak is oka van, hogy te most ilyen aforizmakkal traktalod magad?
Jozsi
Ja, vitriolos hangulatban vagyok. Különösebb oka nincs.
Miért csak Oscar Wilde-on tudok derülni mindig?
Hát éppenséggel én sem kaptam nevetőgörcsöt a Vonnegut idézettől :)
Edes lesz a bosszud, mar elore erzem.. de Oscar Wilde tenyleg nagysagrendekkel frappansabb, mint barki mas.
Nincs bosszú. Egyetértek. Már azon is gondolkoztam, a tőle idézett mondatot teszem a fejlécre, de József Attilát azért jobban szeretem.
tegye hatra a kezet aki nem ismeri egy kicsit a semmit!! :)
az ajandekozasrol most gondoljam azt, hogy sose jo ajandekot vinni? mert mindig ott lesz a dilemma?
s akkor meg csodalkoznak masok, hogy miert oszul az ember ;)
Meg kell, hogy mondjam neked, Kiddos, hogy mikor veled beszélgettem annak idején, tudatosult bennem először, hogy milyen az, amikor a semmiről beszélgetünk. Amikor valaminek nincs se eleje, se vége. Kifejezetten felüdítő :)
Ja, és a Wilde-os idézeten kívül a többit gonoszkodásból írtam. Vegyetek nyugodtan ajándékot az asszonyoknak.
Nem veszek!
marta, ez komoly? en voltam az aki bevittelek a semmi kozepebe?
jaj :)
s hasznalt? ;)
Yes Sir, te voltál. Emlékszem, többen is mendegéltünk hazafelé, mi beszélgettünk, aztán egy kedves kis lakótársam megkérdezte miután te elmentél, hogy miről is beszéltünk, mert ő egy kukkot sem értett belőle. Mondtam neki, hogy én sem :) De ahogy telik az idő felettem, kezdek rájönni, hogy ilyen semmiségekért jó élni. Pedig most már mindenki elvárja, hogy normális legyek.
Post a Comment