Feledékenység

  Szegény anyósom néha kesereg azon, hogy mennyi mindent elfelejt. Én kb. pontosan negyven évvel vagyok fiatalabb nála, de én sem dicsekedhetek annyira ezen a téren. Pedig  én vagyok a lista-írás nagymestere, de mi van akkor, ha elfelejtem megnézni a listát? El szoktam tervezni, hogy ezt meg azt főzök. Hozzá írok egy bevásárlós listát, hogy minden meglegyen. De még így is akkor derül ki, hogy nincs valami, amikor már félig kész a kaja, s már nincs visszaút. Például, amikor Natikriszt láttam vendégül, meggyes piskótát akartam sütni. Összekavargáltam a hozzávalókat, de kiderült, hogy nincs sütőporom. Ha nem akartam, hogy 5 mm-es sütim legyen, el kellett mennem sütőporért. Ugye a három gyereket sem hagyhattam magára, fél óra készülés után el is indultunk. És, mikor visszaértünk, és folytatni akartam a sütést, mi hiányzott? Hát persze, hogy a sütőpor, pedig azért mentem vissza a boltba. Helyette vettem egy Kinder tojást, meg még valamit, nem emlékszem rá. Most csak azért jutott eszembe ez a téma, mert megint elterveztem, hogy sütök egy epertortát, de elfelejtettem tojást venni. Azért se megyek most már sehova. Inkább készítek abból az egy árva tojásból, ami van, egy kis eperhabot.